A Pew Research elemzése szerint erről szó sincs.
Jövedelmünk egy részének felajánlása az egyház számára sok évszázados hagyomány Európában, melynek mára változatos formái alakultak ki. Míg egyes országokban az egyházak fenntartásához való hozzájárulás önkéntes alapon történik, másokban az állam gyűjti be kötelező egyházadó formájában. Utóbbi esetekben, emberjogi megfontolásból, az egyházakból való kilépéssel mentesülni lehet ettől az adótehertől, és lehetőséggel nagy számban élnek is az érintettek. E helyzetekre gondolva joggal merül fel a kérdés, hogy az egyházadó kötelező jellege vajon mennyiben járul hozzá az egyházaktól való elfordulás fokozódásához, avagy más szóval mennyire hat a szekularizáció további erősítő tényezőként – ennek a kérdésnek a vizsgálatát tűzték ki célul a Pew Research Center kutatói. Az elemzéshez egy 2017-ben készült, a teljes nyugat Európát átfogó kérdőíves kutatás adatait használták.

Az egyszerűnek tűnő kérdésfelvetés ellenére az elemzőknek korántsem volt könnyű dolguk, kiderült ugyanis, hogy arra a kulcsfontosságú kérdésre, hogy a kérdezett fizet-e egyházadót, sokkal többen válaszoltak igennel, mint amennyien ténylegesen egyházadó-fizetők – ez utóbbiak száma ugyanis a legtöbb országban hivatalos adatokból ismert. Különösen nagy ez az eltérés Németországban, ahol a kérdezettek 71 százaléka állította, hogy fizet, miközben a hivatalos adatok szerint a felnőtt lakosság alig egynegyede fizeti be az egyházadót, valamint Ausztriában, ahol a felnőtt népesség körülbelül fele fizet ténylegesen be, míg a kérdezőknek több mint háromnegyede mondta magát egyházadó fizetőnek. Más országokban ez az eltérés lényegesen kisebb, de mindenhol előfordul. Így az eredmények értelmezése során a továbbiakban az egyházadó-fizetők alatt valójában csak emberek egy olyan kategóriáját érthetjük, akik magukat egyházadó fizetőnek gondolják, vagy legalábbis elfogadják egy ilyen adó általános társadalmi kötelezőségét, akkor is, ha pillanatnyi személyes helyzetük felmenti őket az adó befizetése alól (például mert nyugdíjasak, munkanélküliek, vagy kisjövedelműek). Az ebben az értelemben vett egyházadó-fizetők és a többiek között azonban lényeges attitűdbeli eltéréseket találtak, így az elemzés eredményei mégiscsak figyelemre méltók.

Menekülnek-e az európaiak az egyházak anyagi támogatásától? És miért vallják magukat adófizetőnek akkor is, ha nem igazán vallásosak?
Az eredmények szerint a kötelező egyházadó-rendszerű országokban tényleg vannak olyanok, akik kiléptek az egyházakból, de ez a jelenség semmiképpen sem nevezhető valamilyen exodusnak. A korábban az egyháznak adózók, de jelenleg egyházadót már nem fizetők aránya országonként eltérő, 8-20 százalék közötti. A többség azonban ezekben az országokban is fizeti az egyházadót (a kérdezettek 68-80%-a), és ezek túlnyomó többségének a jövőben sem áll szándékában kilépni az egyházából (a fizetők 72-88%-a). A magukat egyházadó-fizetőkként besorolók túlnyomó többsége magát minden országban kereszténynek mondta, míg a nem fizetők többsége egyházhoz nem tartozónak. Ez az eredmény máris kézenfekvővé tesz egy magyarázatot arra nézve, hogy az egyébként nem vallásgyakorló egyháztagok miért tartanak ki mégis egyházaik mellett. Ha ugyanis a kereszténység identitásuk fontos, szerves része (pl. annak köszönhetően, hogy az elsöprő többség átesett egy keresztelési rítuson), akkor az egyházból kilépés identitásuk egy részéről való lemondást feltételezne. Ez pedig nagyobb „ár” lenne, mint az egyházadó kifizetése. Másrészt azonban a magukat felekezeten kívüliként besorolók közül is sokan egyházadó-fizetők, ami azt a kérdést veti fel, hogy az egyházakhoz nem, vagy alig tartozók miért tartanak ki? Különösen a vallásgyakorlatot nézve szembetűnő, hogy a lakosság többsége templomba egyáltalán, vagy alig jár, az egyházadó kifizetése mellett azonban mégis kitart. Erre egy lehetséges magyarázat, hogy vallásgyakorlástól függetlenül az emberek az egyházakat a közjóhoz hozzájáruló, közhasznú szervezeteknek tekintik, amelyeket fontos támogatni. Az eredmények visszaigazolják, hogy az adófizetők a nem fizetőknél jóval nagyobb arányban látják az egyházat a szegények és rászorulók segítőjének, a közerkölcs védelmezőjének és az emberi kapcsolatok, a közösségek erősítőjének.

Eltávolítja a kötelező egyházadó az embereket a keresztény identitástól?

A kötelező egyházadó rendszere, azáltal, hogy a vallási csoportból való kilépéssel/kijelentkezéssel elkerülhető, elméletileg hozzájárulhat az egyházaktól való elforduláshoz, ezáltal pedig közvetve a szekularizációt erősítő tényező lehet. A kutatás eredményei azonban ezt a feltételezést nem támasztották alá. Az egyházhoz tartozók, valamint a legalább havonta egyszer templomba járók arányát nézve a kötelező-, az önkéntes-, illetve az egyházadó nélküli országokban, nem látható összefüggés az egyházadó kötelező jellege és a szekularizáltság mértéke között. Mind a 15 országban kevesebben vallják magukat jelenleg kereszténynek, mint ahányan azt állítják, hogy keresztény neveltetést kaptak, de a legnagyobb csökkenést az egyházadó nélküli országokban találjuk (Belgium, Norvégia és Hollandia). Az elemzés néhány további megállapítása

• Az egyházi adó alól kilépők nagyobb valószínűséggel foglalnak állást egyház és állam szétválasztása mellett. Ez a gondolat azonban általában igen elterjedt, néhány országban az egyházadó fizetők nagy többsége szerint is a vallást el kell választani a politikától.
• Bár az egyházi adót fizetők vallásosabbak, mint azok, akik korábban fizették az adót de már kiléptek, a legtöbb magát adófizetőnek valló megkérdezett sem rendszeres templomba járó.
• A fiatal felnőttek (18-34 éves korosztály) kisebb valószínűséggel állítják, hogy egyházi adót fizetnek, mint az idősebbek. Ennek oka azonban nem az, hogy az idősebbeknél gyakrabban kilépnének, hanem az, hogy sokan közülük még soha nem fizettek egyházadót, jelentős részük pedig még tanuló, azaz adófizetésre nem köteles jövedelem nélküli. Ez az összefüggés összhangban van továbbá azzal a ténnyel is, hogy Nyugat-Európában a fiatal felnőttek kevésbé tartják magukat kereszténynek, sokan közülük vallási hovatartozás nélkül nőttek fel, és valószínűleg soha nem voltak hivatalos tagjai egy gyülekezetnek.
• Nincs következetes összefüggés a jövedelem nagysága és az egyházadó-fizetés iránti hajlandóság között. (Míg Németországban és Ausztriában a magasabb jövedelemmel rendelkezők nagyobb valószínűséggel fizetnek egyházadót, mint az alacsonyabb jövedelműek, Finnországban ez fordítva van.)
• Bár a közeljövőben egyházukból kilépni szándékozók kevésbé vallásosak, mint akik maradni terveznek, az igazán jelentős különbség közöttük nem ebben, hanem az egyházak megítélésében van: a kilépni tervezők sokkal jobban kételkednek az egyházak társadalmi hasznosságában.

Néhány európai ország egyházadó-rendszere