A ház régészeti leletei

A ház helyreállítása és az ezzel kapcsolatos régészeti kutatás igen jelentős tárgyi leletek feltárását tette lehetővé, a kiállítás ezekből ad ízelítőt. Ezek egy része az aláfalazások és az utcai pincelejáratban elvégzett munkálatok során került felszínre. Kiemelkedő az a XIV–XV. századra datálható fekete kerámiakancsó, mely szinte teljes épségben az utcai pincelejárat előtti bolygatatlan középkori rétegben vészelte át az évszázadokat. (1. tárló)

Az anyag legjelentősebb része másodlagos kontextusból a kapualj fölötti boltozatok, ezen belül egy, a XVII–XVIII. században újrarakott boltozatrészek töltéséből származik. Erre a célra háztartási hulladékot és a ház XVII–XVIII. századi felújításaikor keletkezhetett, korábbi kályhák csempéit is tartalmazó építkezési törmeléket használtak. Az itt talált mindennapi kerámia-, csont- és kályhacsempe-töredékek a XV. századtól a XVIII. századig terjednek.

(2. tárló) A XV. századra keltezhető a két edényformájú, kisebb méretű kályhaszem, és az a háromszögű pártázati oromdísz, melynek felső része egy emberfejet formál. A nagyobb, négyzetes, közepükön bemélyített darabok XVI. századiak.

(3. tárló) A XV. században a különböző heraldikus ábrázolások mellett a kályhacsempéken is gyakorivá váltak a vallásos élethez kapcsolódó jelenetek. Az egyik töredéken a tudás fája mellett álló Ádám és Éva áll, egy másikon a domboldalban vonuló állatok a teremtés történetével vagy Noé bárkájával lehetnek kapcsolatban. Ikonográfiai ritkaságnak számít az a töredék, amelyen feltehetően a gonoszt lándzsával legyőző Szent Mihályt ábrázolták trombitáló angyalok között. A tárló közepén látható darabon Szent Márton alakját fedezhetjük fel, aki éppen a köpenyét készül kettévágni, hogy azt megoszthassa a koldussal. A további lovast ábrázoló töredékek a XV. század közepén a budai műhelyből kiterjedt, úgynevezett lovagalakos csempék időben is távoli, inkább már a XVI. századra keltezhető darabjaiként értelmezhetők.

(4. tárló) A reformáció erdélyi térhódításával, a XVI. század végéig egyre gyakoribbá váltak a példázatokat megjelenítő csempék, ideértve egyes ótestamentumi szereplőket és történeteket is. Erre jó példa a hamis prédikátor ábrázolás: a libáknak pulpitus előtt prédikáló róka/farkas képe. Nagy számban és változatos mintázattal kerültek elő a házban a XV–XVI. századra datálható rombuszrácsos csempék, ezekhez hasonlóak Kolozsvár más helyszíneiről is ismertek.

(5. tárló) Judit és Holofernész története a XVI. századi Kolozsváron is népszerűségnek örvendhetett, a házban ugyanis többféle megmunkálású és méretű mázatlan, zöld mázas és többszínű mázas töredékek is fennmaradtak. A Holofernész sátra előtt álló Judit jobbjában kardot tart, baljával a zsarnok fejét készül a szolgáló által tartott zsákba betenni. A jelenet beállítása, a figurák elhelyezése valószínűleg Israhel van Meckenem XV. század második feléből származó metszetére vezethető vissza, de ezt a beállítást alkalmazta id. Lucas Cranach is saját Judit-kompozíciója megfestésekor.

(6. tárló) A rozettával és növényi motívumokkal díszített csempék a XV. század második felében jelentek meg a Felső-Rajna vidékén, majd Európa-szerte igen elterjedtté váltak. A házban talált számos, elsősorban zöld mázas töredékek szerkesztésükben és megmunkálásukban igen változatosak. Külön figyelmet érdemelnek a négy színű mázzal készített polikróm darabok. A Kolozsvár területén végzett más feltárásokból is előkerült anyaggal rokonítható csempék, akárcsak a Judit-ábrázolások, helyi fazekasműhelyek XVI. század második felében gyártott termékei lehettek.

(7. tárló) Kályha pártázati oromdíszének részét képezte az a darab, melynek felső részén egy lőrésekkel ellátott várfalat láthatunk. Alatta feltehetőleg bőségszarut tartó groteszk nőalakot mintáztak. Egy szintén Kolozsvárról előkerült példa alapján a csempe másik oldalára egy hasonló megformálású férfialakot kell elképzelni. A másik oromcsempén egy karmos állatot ábrázoltak (oroszlán, esetleg valamilyen fantázialény). A süveges fej minden bizonnyal egy lovas vitézhez tartozott. Ez az ábrázolás a már említett lovagos csempék legkésőbbi, XVI. század végére XVII. századra átcsúszó stilizált megformálása. Érdekesség a tárló aljában látható, a XV–XVI. században készülhetett táblajáték-töredék.

(8. tárló) Több szempontból különleges a ház nyugati középkori pincéjében másodlagosan felhasznált festett deszka. A pince boltozati nyílását a XVIII–XIX. században megszüntették, ennek beboltozásához zsaluként használták a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején keletkezhetett, Kolozsvár vonatkozásában mindeddig egyedi reneszánsz mintázatú darabot. Sajnos töredékes volta miatt nem állapítható meg bizonyosan, hogy egy festett mennyezetnek, ajtónak vagy egyéb bútordarabnak volt a része.

(9. tárló) A kályhák díszítése tekintetében a XVII. századtól fokozatosan megfigyelhető egy váltás, ekkortól lassan kikopnak az alakos ábrázolások, helyüket pedig a különféle végteleníthető sorminták, illetve az egyre inkább stilizált növényi díszek veszik át, amelyekre a ház anyaga is bőven szolgáltat példákat. A heraldikai jegyek, mint a kétfejű sas vagy a koronából kiemelkedő griff, a nemesi réteg fontos reprezentációs eszközei, továbbra is megmaradnak.

(10. tárló) Az utolsó tárlóban a XIX. századi gazdagabb polgári lakáskultúra kellékeit látjuk, melyek a Biasini-szárny XIX. századi földszinti és emeleti latrina/mellékhelység gödréből kerültek elő. Az éjjeliedények mellett különböző méretű és formájú poharakat, jó minőségű osztrák porcelán kávéscsészéket és dekoratív keménycserép tányérokat is kidobtak. A korabeli úri higiéniai szokások emlékét őrzik a szintén Bécsből származó fogmosóporos tégelyek és a párizsi csontnyelű fogkefenyelek, illetve a porcelán szappantartó és a kisméretű illatszeres vagy gyógyszeres üvegcsék is. A növényi díszítésű zöld kályhacsempe a XIX. századi kályhakultúrára jellemző darab, melynek típusából a házban több tucat fennmaradt.